A részeg igazság

A Részegek című előadásban valóban mindenki részeg. Van, aki szívfájdalmát enyhíti, van, aki egyszerűen egy jól sikerült legénybúcsú következtében önt fel a garatra. Az eredmény minden esetben ugyanaz: kibuknak a valódi érzések, a kényes gondolatok, valamint az a nagybetűs igazság is, ami átszakítja a józanság határait. Az illumináltság viszont nem zárja ketrecbe ezeket az érzelmeket: ez egy következmények nélküli állapot, ami az éjszaka végeztével  párhuzamosan szintén véget ér. Azt már nem tudni, hogy ezek az emberek mit gondolnak majd ébredéskor, de nem is számít: mi itt mindenkit a saját igazságának pillanatában látunk.

jo

Fotó: Pál Zsófia

Gothár Péter rendezését kiemelkedő előadásnak tartom. Szabadon kezeli a gondolatokat, sokféle spekulációra átfordíthatóak azok a mondatok, amelyeket a részegek egymásnak igyekeznek magyarázni, több-kevesebb sikerrel. Valószínűleg mindenki számára megmosolyogtatóan ismerősek ezek a párbeszédek: az elme béklyói alól felszabadulva csupán a leglényegesebb részletek bújnak elő, néha teljességgel mellőzve a józan logikát.

jo4

Fotó: Pál Zsófia

Az előadás gondolatisága mellett a darabban felvonuló színészek azok, akik felejthetetlenné teszik a Részegeket. Sokszor és sokat nézem őket, de most ismét tudatosult bennem, hogy mennyire kiváló társulat a Katonáé. Elég csak Keresztes Tamás nevét említenem, aki nem meglepően ismételten az előadás egyik legjobb alakítását hozza. Nem elborulásokban és ittas üvöltésben merül ki az ő részege: apró rezdüléseiben és hangsúlyokban hitelesíti önmagát, katolikus pap testvéréről szóló monológjai, valamint közös játéka a saját történetszálában Mészáros Bélával, Tasnádi Bencével és Vajdai Vilmossal az előadás legjobban eltalált részei.

Nem lehet csalódni Mészáros Máté meggyőzően ittas és kiválóan „szónokoló” fesztiváligazgatójában és Rezes Judit könnyen szerelembe eső Marthájában sem: külön-külön és együtt is kiválóan létező, sarkos pontjai az előadásnak. Izgalmas szerep jutott Borbély Alexandrának is, aki a hölgyek közül talán a legjobb alakítást hozta a szerelmi háromszögbe került, és jobbára bizonytalan Magda szerepében. Elek Ferenc és Kocsis Gergely közös vitája a halál tényéről valamint kezeléséről az egyik legelgondolkodtatóbb része az előadásnak. Ilyen kiváló felhozatal mellett az előadásban megjelenő egyetemi hallgatók (Rujder Vivien és Dér Zsolt) színpadi jelentlétben jóval elmaradnak, kevésbé képesek elmélyíteni jelenlétüket és szerepüket a színpadon.

jo2

Fotó: Pál Zsófia

A kiváló színészi játék mellett azonban nem elhanyagolható tény a darab hossza. Némely jelenetek értelmetlenül hosszúak, bár véleményem szerint tartalmuk és jelentésértékük korántsem kívánná meg ezt. Bőven elbírna az előadás egy másfél órás időtartamot: a jelenetek többsége rövidebben és tömörebben is képes lenne legalább annyira hatásos lenni, mint jelenlegi formájukban. Kiváló döntésnek tartom viszont, hogy az előadás éppen a Katona stúdiószínházában született meg. Kicsi és intim közeg, a színészek alig pár méterre játszanak tőlünk, és a jelenetek végeztével az esetek többségében nem hagyják el a helyszínt, hanem a fal mellé telepednek, és egymást cserélve felelnek az előadás hangi effektjeiért, dalaiért.

jo3

Fotó: Pál Zsófia

Működőképes ez a részeg igazság, amit Gothár bemutatni kíván. Ilyenkor nincsenek falak, szabadabb és nyitottabb az ember, természetes, hogy az igazság felfedje magát, és úgy kezelhessük, hogy ennek így kellett lennie. Ez a részegség zavarba ejtően lényeglátó. Kiélesednek a valódi gondolatok, az összefüggések, könnyebben magyarázzuk az életet, valamint annak kegyetlenségét, mint ahogy bármikor máskor mernénk. Ám nem egyértelmű, hogy a szereplők éjszakai részegsége valóban italtól való-e, vagy általános állapot-e. Éppen ez jelenti majd a darab igazi fricskáját is: soha, senki kezében nem látunk egyetlen egy pohár alkoholt sem. Így boncolgatható a kicsengés is. Milyen részegségről beszélhetünk: valóban fizikális bódultságról, vagy éppen hogy szellemi szabadságról szól-e az előadás?

Szereplők

Martha Rezes Judit
Mark Mészáros Máté m.v.
Laura Pálmai Anna
Magda Borbély Alexandra
Laurenz Dér Zsolt e.h.
Gustav Kocsis Gergely
Lora Pelsőczy Réka
Karl Elek Ferenc
Linda Rujder Vivien e.h.
Rudolf Vajdai Vilmos
Max Mészáros Béla
Matthias Tasnádi Bence
Gabriel Keresztes Tamás
Rosa Ónodi Eszter

Alkotók

Fordító, dramaturg Morcsányi Géza
Díszlet Gothár Péter
Szcenikus Tóth Kázmér
Jelmez Tihanyi Ildi
Haj, maszk Vég Attila
Zenei munkatárs Sáry László és Keresztes Tamás
Fény Pető József
Hang Wirth Tamás
Súgó Boncza Anita
A rendező munkatársa Tóth Judit
Rendező Gothár Péter

Munkatársak: Tóth László, Tőzsér Gábor, Botka Zoltán, Bokor László, Pető Sándor, Szabó Gergely, Pintér Mária, Ignácz Éva, Gáspár Viktória, Kelecsényi Bernadett, Nedár Barnabás, Petróczy László, Koloszár László, Kántor László, Mucsi Gábor, Méreg Mariann, Tóth Norbert, Tóth Irén, Székely János, Bujtás Mónika, Török Marcell

Hoffmann Éva, Budavári Réka, Alim Adilov, Csirkés Ferenc, Kiss Eszter, Vér Erika, Gerlóczi Judit, Molnár Fanni Rebeka

Leave A Comment