A felszín alatt

A színpad közepén egy fal, ami szüntelen forog, megpörgeti a színészeket, és egy idő után minket, nézőket is. Elmondhatnám, hogy keretként szolgál, de ez a forgás nem csupán dinamikát jelent, hanem pátoszi módon örök körforgást is. Felkavarja az érzéseket, és eseményeket is: csupán pár jelenetre áll le, de utána ismét mozgásba lendül és új szereplőket, fordulatokat mutat be nekünk.

Márpedig ez a világ, amibe Bocsárdi László beleálmodta (Shakespeare nyomán) Vízkereszt, vagy amire vágytok című rendezését, színes és pulzáló. Szereplőink vélt, illetve valós vágyálmokért küzdenek, melyekhez persze sosem vezet egyenes út. Pláne akkor nem, ha sokszor útjukat állják az eltérő szándékú ellenlábasok. Ezek a tréfák természetesen kezdetben szórakoztatóak, a vége felé azonban valódi és rendkívül mély shakespeare-i komédiát keltenek életre.

images_28818

Fotó: Kiss Zoltán

Ebben volt igazán erős a Tamási Áron Színház előadása. Kiválóan helyezte el a hangsúlyokat, ügyesen tréfált meg bennünket a kezdeti súlytalanságával, majd kerekített mindebből egy tanulságos, de annál szerethetőbb színdarabot. Csupán a felszínt látja az, aki azt gondolja, a Vízkereszt csupán titokban egymásért rajongó és szerelmes emberek meséje arról az útról, melynek végén eljutnak a megváltáshoz.

Mi sem támasztja alá jobban ezt a tényt, mint a színészek odaadása szerepük iránt – még akkor is, ha épp egy komikus karakterről beszélünk.  Az Orsino hercegért rajongó Viola nem csupán egy fiatal hölgy, aki fiúruhát húz, hogy megnyerje szerelmét, és annak követeként asszisztál a herceg grófné iránti szerelméhez. Elég csupán Kovács Kati arcát és valós könnyeit észrevenni, mikor úgy érzi, elveszti a herceget. Beleélése és szerepének emberi és mélyreható vizsgálata teszi megjelenését és lelkiségét törékennyé, de végül olyan erőssé is, hogy túlélje az utat a herceg szívéig. Vele szemben tűnik kissé művinek a grófné megformálása is: Szalma Hajnalka kevésbé tud természetesen mozogni a befolyásos nő bőrében. A herceg méltóságteljes, nehezen hozzáférhető, bár szerelme a grófnőért egyértelművé teszi lényének lényegét. Őt alakítja Mátray László, aki nagy részben felelős a szereplő kiállásának megszilárdításáért.

images_28819

Fotó: Kiss Zoltán

A darabban megjelenő emberi kapcsolatok jóval mélyebbek és drámaibbak – függetlenül attól a komikus köntöstől, amiben prezentálják őket. Nem véletlen arat osztatlan sikert Malvolio szerepében Pálffy Tibor. Az úrnőjéért titokban rajongó háznagy összetett és jól kitervelt csel áldozatává válik, amely során Pálffynak alkalma nyílik gazdag színészi eszköztárt bemutatni. Az érzelmi skála, amin a háznagy keresztülmegy, Pálffy esetében egyértelműen hálás helyzetet kreál: nagy mélységeket tud bejárni a pedáns háznagy és a valódi személyiségét, érzelmeit kibontakoztató szerelmes bolond bőrében. Jelenete, amelyben kézhez kapja és értelmezi „úrnőjének” levelét, az előadás egyik legjobban megalkotott és eljátszott pillanata. Nem kevésbé meggyőzőek a terv megalkotói sem. Diószegi Attila és Erdei Gábor tökéletes csirkefogók szerepeikben: meggyőzően alkotják az előadás humoros oldalát, hiteles alakítással párosítva.

images_28821

Fotó: Kiss Zoltán

Nem csupán az előadás jól kigondolt rendezése felelős a hangulatért. A találkozások összehangoltak, a húrt pedig nem olyan messze pengeti tőlük Simó Lakatos Barna, aki nem csupán ötletes testfestése, de egyéni muzsikája révén is képes megteremteni Bocsárdi Shakespeare darabjának hangulatát. Az első felvonás kezdeti vontatottsága után a második felvonás nem feltétlenül a darab cselekményének kibontása, inkább egy olyan csúcspont, amit élmény látni és magunkba fogadni.

Izgalmas az előadás építkezése akkor is, ha Nemes Levente alakítását és szerepértelmezését vesszük figyelembe. A tréfamester Feste kevésbé őrült, inkább egy bölcs, aki meglátja a mozgatórugókat és képes értelmezni is azokat. Ezért lesz igaz ezzel a darabbal kapcsolatban is az, hogy a felszín alatt jóval több minden rejtőzik. A Vízkereszt izgalmas és egyedi interpretációja Shakespeare művének, amit elsősorban az imént boncolt rétegződések és a kiváló színészi teljesítmények miatt tartok fontosnak.

Szereplők

ORSINO herceg, Illíria uralkodója – Mátray László
VIOLA, fiatal nemeslány – Kovács Kati
SEBASTIAN, Viola ikertestvére – Derzsi Dezső
ANTONIO, tengerésztiszt, Sebastian oltalmazója, KAPITÁNY, Viola megmentője – Fekete Zsolt
OLIVIA, fiatal grófnő – Szalma Hajnalka
MÁRIA, nemes hajadon, Olivia társalkodónője – Gajzágó Zsuzsa
VITÉZ BÖFFEN TÓBI, Olivia nagybátyja – Diószegi Attila
VITÉZ FONNYADI ÁBRIS, Böffen barátja – Erdei Gábor
MALVOLIO, nemesember, háznagy Oliviánál – Pálffy Tibor
FESTE, tréfamester („bolond”) – Nemes Levente
FÁBIÁN – Nagy Alfréd
1. Rendőr – Derzsi Dezső
2. Rendőr – Orbán István
3. Rendőr – Gecse László
4. Rendőr – Farkas Csaba
Zenész – Simó Lakatos Barna

Alkotók

Dramaturg: Ungvári Zrínyi Ildikó
Díszlettervező: Bartha József
Jelmeztervező: Adriana Grand
Zeneszerző: Boros Csaba
A rendező munkatársa: Benedek Zsolt
Ügyelő: Veres Edit
Súgó: Gazda Szende

Rendező: Bocsárdi László

Kiemelt kép: Gyulai Hírlap

Leave A Comment