Kihasználatlan remekmű

Shakespeare Hamletjében az a jó, hogy sokféleképpen lehet értelmezni és megrendezni. A dán királyfi története szólhat bosszúvágyról, hűségről, őrületről vagy diplomáciáról, attól függően, hogy ki veszi elő és mit szeretne a középpontba állítani. Hétfő este a Vígszínházban a székesfehérvári Vörösmarty Színház előadásában láthattuk Shakespeare alapművét.

Ez a Hamlet azonban sok tekintetben nem tudta élettel megtölteni sem a történetet, sem pedig a karaktereket. Ez elsősorban a rendezői koncepció hiányából fakadt, ami sajnálatos módon csupán a vázat tudta prezentálni, a tartalomra már kevesebb időt szánt. Ez egyáltalán nem szerencsés, főleg akkor nem, ha egy amúgy kitűnő drámáról, és tehetséges színészekről beszélhetünk.

Hamelet_GasparS_LaszloZs_tomeg_fotos_WagnerCsapoJozsef

Fotó: Wágner Csaló József

Szikora János rendezésében  a kihasználatlanság határozza meg. A darab felütése bár dinamikus, pulzáló – a forgószínpadon pillanatokat látunk a kezdeti állapotokról, majd megállapodunk az önmagával küszködő hercegen -, rögtön a kezdés után veszít mélységéből. A rendező célja az volt, hogy egyszerre dolgozik korhű illetve modern elemekkel, amelynek következtében őreink még középkori jelmezben, királyunk és Hamlet viszont már öltönyben és cigarettával kezükben járnak-kelnek a színpadon. Bár a jelmez- és díszlettervező Kovács Yvette Alida munkái említésre méltóak, a két kor közötti hezitálás miatt azonban sok pillanat számomra hitelét vesztette. Önmagában nézve a vívás keleti harcra hajazó jelenete is érdekfeszítő és egyedi, de dramaturgiai szerepe a Hamletben már erősen megkérdőjelezhető.

Kár, hogy a darabban Nádasdy Ádám és Arany János fordításával egyszerre dolgoznak. Nem lehetünk meggyőzőek az ötvözéssel, mindkét fordítás más-más hangulatot teremt, a keverés biztosan zavaróan fog hatni. Ebből gyökerezhet az is, hogy a poénok szánalomra méltóan működésképtelenek voltak. Ami megmosolyogtatott, valószínűleg nem arra volt hivatott, hiszen csupán saját emlékeim hívták elő mindezt. A hatalmas és csodálatos díszletet sem sikerült tartalommal megtölteni, ami főleg azért szomorú, mert egy zseniális munkáról beszélünk, amihez ha jelentést társítunk, nagy hatásokat képes elérni.

Így nem meglepő, hogy képtelen életre kelni a hamleti spiritusz. A koncepcióból fakadó bizonytalanság pedig a színészek munkáját is nagyban befolyásolta. László Zsolt egy kitűnő és magabiztos színművész, akinek már korábban is kijárt volna a hamleti főszerep. De pontosan kiváló adottságai és tehetsége miatt kívánom azt, hogy bár ne most érkezett volna el a pillanat. Hamletje őrlődő, tépelődő jelenség, aki bosszút áhít és őrületet színlel, hogy elérje célját – néha azonban oktalanul nevetséges, ami sajnálatos módon nem a színművész hibája. Hiába ízig-vérig színész, nem képes támaszra lelni kollégáiban és az életre kelő karakterekben, hiszen egyikük sem képes jól és hitelesen reflektálni a kérdéseire. Ezen bukik el közös munkája az édesapját, királyt játszó Cserhalmi Györggyel is, aki nagy csalódás a szerepében. Előadásmódja végletekig monoton, fakó és színtelen.

Hamlet_1-0448

Fotó: Simon Erika

A szereposztás sajnálatos módon sok esetben szintén hiteltelen volt. Claudiusként Lábodi Ádám erősen próbálkozott teret nyerni önmagának, ami sok esetben inkább erőltetetté tette őt. Személy szerint fiatalnak és kissé átgondolatlannak találtam a szerepben. Nem tudott meggyőző lenni Gertrúdként Varga Mária sem: előadásában a királyné hisztérikus és túlságosan is teátrális, olyannyira, hogy jeleneteiben sok esetben zavaró volt a jelenléte. Egyértelmű, hogy Ophelia szerepe az egyik legnagyobb kihívással járó, összetett karakter, ami túl nagy falat volt Törőcsik Franciska számára. Sokan azt hinnék, könnyű bolondként létezni a színpadon, de valójában az egyik legnehezebb feladat rendszert építeni az őrültség álarca mögé. Okok, átgondoltság, és mögöttes koncepció nélkül ez az Ophelia sem tudta meggyőzni a népet. Hozzátenném azt is, hogy halála megrázóan hat, de máris nem olyan profi a megvalósítása, mikor a vér forrása egyértelműen nem a holttest irányából érkezik.

Felüdülés volt a káosz közepette Hirtling Istvánt nézni. Bár sok esetben a háttérben munkálkodott, mégis ő volt az egyik, aki előadásmódjának frissessége és életszagú emberiessége miatt létezni tudott a színpadon. Fia, Laertes szerepében Makranczi Zalán csakugyan, rövidebb időkre bár, de dinamikát tudott csempészni a történet folyásába. Dühe és fájdalma mindannyiunk számára fájóan ismerős és emberi, ami különösen jól állt a színésznek.

h19

Fotó: Vörösmarty Színház

Mindazonáltal pár jó ötletnek nem volt híján a Hamlet. Szikora szépen kezelte Gertrud helyzetének kétoldalúságát. Szobájában például csak úgy ott áll a menyasszonyi, de a gyászruha is, amiről a kisfiú Hamlet egy ponton özvegyfátylat helyez anyja fejére. Jól játszik az árnyékokkal is az előadás, ami főleg a halott király érkezésénél hatásos.

Számomra egy színházi előadás kapcsán kevés szomorúbb dolog van annál, mikor a rendelkezésre álló energiaforrásokat nem sikerül kihasználni. Főleg akkor, ha egy sokoldalú társulat, egy kiváló alapanyag és körítés várakozik arra, hogy színdarabbá öntsék őket a színpadon. Sajnos a Vörösmarty Színház Hamletje éppen az elgondoláson és a kihasználatlanságon bukott meg.

Kiemelt kép: Molnár Artúr

Szereplők

Hamlet LÁSZLÓ ZSOLT
Hamlet apjának szelleme CSERHALMI GYÖRGY
Claudius, Dánia királya LÁBODI ÁDÁM
Gertrud királyné, Claudius felesége, Hamlet anyja VARGA MÁRIA
Polonius, főtanácsos HIRTLING ISTVÁN
Laertes, a fia MAKRANCZI ZALÁN
Ophelia, a lánya TÖRŐCSIK FRANCISKA
Első színész GÁSPÁR SÁNDOR
Horatio, Hamlet barátja KRISZTIK CSABA
Rosencrantz SÁGHY TAMÁS
Guildenstern EGYED ATTILA
Sírásó DERZSI JÁNOS
Osrick, Nemesúr KOZÁRY FERENC
Marcellus, Pap KELEMEN ISTVÁN
Francisco, Reynaldo, Cimbora KRICSÁR KAMILL
Bernardo, Első színész JUHÁSZ ILLÉS
Színész király KÁDAS JÓZSEF
Színész királyné BLASKÓ BORBÁLA
További színészek GÁL GERGELY, ROVÓ TAMÁS, SZIRMAI IRÉN
Lucianus ANDRÁSSY MÁTÉ
Szolgálólányok GÁL HORVÁTH BERNADETT, KERTÉSZ JÚLIA, VIDA EMŐKE
Kisfiú SZOMOR BENDEGÚZ

Alkotók

Díszlet- és jelmeztervező KOVÁCS YVETTE ALIDA
Dramaturg MATUZ JÁNOS
Koreográfus HORVÁTH CSABA
Zeneszerző HORVÁTH KÁROLY
Maszk OSTORHÁZI BERNADETT
Súgó WEIL SZILVIA
Ügyelő KALMÁR JOHANNA
Rendezőasszisztens NÉMETH MARIANN
Rendező SZIKORA JÁNOS
Leave A Comment