A hit próbája

Egy jó színházcsinálónak nincs szüksége különleges eszközökre ahhoz, hogy emlékezetes előadást hozzon létre. Amennyiben  egy erős alapanyag, hiteles színészek, és egy egyedi, hatásos koncepció birtokában van, jó úton halad afelé, hogy meggyőzze a nagyérdeműt.

A Mikve kiválasztása pedig ígéretes döntés. Hadar Galron izraeli író sok humorral fűszerezett, szép története egy női fürdőben játszódik, ahol zsidó asszonyok gyűlnek össze lelki és testi megtisztulásra, mielőtt újra érintkeznének férjükkel. Galron darabja emberi kapcsolatokról, a hit és szabályok világáról mesél, ahol a nők az egyenjogúságukért küzdenek – és ahol egy hölgy végül szót emel az emberi méltóságért és a nők elismeréséért. A mű során vallási és társadalmi kérdések kerülnek terítékre.

13173736_1171916986154212_7684453049843338163_n

Fotó: Pécz Roland

Pécz Roland a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskola hallgatójaként vizsgaelőadás keretében rendezte meg a Mikvét.  Az ő olvasata elsősorban a darab drámai oldalát kívánta felerősíteni, amelynek következtében előadása bővelkedik lényegre törő pillanatokban, súlyos mondatokban, és mély tartalommal bíró jelenetekben.

A Mikve történetéből két női karaktert emel ki, akiken keresztül a darab mélyebb mondanivalója tolmácsolásra kerül. Shira és Shoshana az, aki a fókuszpontban áll. Konfliktusuk és ellentétes meggyőződésük válik a darab katalizátorává: Shira küzd a nők védelméért, alámerül a problémáikba és meg akarja érteni őket. Shoshana tartja a távolságot, még akkor is, amikor egyértelművé válik egy nő bántalmazása, és segítségre szorul. Bízik hitében és Isten erejében, nem válik eszközévé az igazságszolgáltatásnak.

13219960_1174873802525197_1232114207_n

Fotó: Pécz Roland

Az előadás működőképes és lendületes, ezt pedig elsősorban a két főszereplőnek, és az elbeszélés feszességének tulajdonítom. Weigler Bettina Anna alakítja a mikve tulajdonosát, Shoshanát. Bár Shoshana empatikus és barátságos, mégis teljes alárendeltségben él a hittel szemben, és ezt beosztottjától is elvárja. Hogy az előadás kicsengése miért olyan drámai és megrázó, az elsősorban a színésznőnek köszönhető: játéka akkor csúcsosodik ki, mikor magára hagyva a mikvében kénytelen szembesülni azzal, hogy bár bízik a hitében, mégis Shirának volt igaza – mikor felismerte, hogy ez a hit nem magyarázhatja az erőszakot, és valóban van egy határ, ami után lépni kell.

Shira szerepében Czirle Fanny az újító erő, a cselekvő erő, aki nem nézi tehetetlenül, ami a környezetében történik. Kilép a hagyományos női szerepből, és ellene cselekszik hitének, amely csupán arra kárhoztatja, hogy gyermekeket szüljön. Kezdetben még halk szavú, aki még a munkakezdésre sem képes beérni. Ám a színésznőnek is azok a pillanatok állnak jobban, amikor Shira magából kivetkőzve küzd önmagáért és nőtársaiért. Shira karaktere nem csupán egyetlenegy hölgyet szimbolizál, inkább a női társadalom vágyálmát, hogy egyenrangúan kezeljék őket.

13219584_1174873845858526_1580530822_n

Fotó: Pécz Roland

Az előadás sok hiányossága a hosszából adódik. 40 perc közel sem elég arra, hogy kényelmesen és célorientáltan kibonthassuk az interpretációnk üzenetét, bármi is legyen az. Bár a rendező csupán részleteket mutatott be a műből, biztosan állítható, hogy ez az elgondolás boldogan kitett volna egy hosszabb időtartamot is, mert a drámai vonal néhány üresjáratú jelenetváltásától eltekintve érdekfeszítő volt. Ha csupán Shira történetére és megformálására koncentrálunk, egyértelmű, hogy ennek a felépítésnek is több időre lett volna szüksége. A karakter túl hirtelen és túl gyorsan válik csendes „katonából” a reformáció hírnökévé, ami bizonyos fokig hirtelen és irreális, de az adott időkeretek között mozgó darab nem tudott több időt nyújtani erre. Ebben a koncepcióban Shirának muszáj volt akkor és ott „meghasonulnia”.

Az előadás erős pontja a technikai eszközökben is rejlett. Különösen jót tett a történetnek az alulról komponáltság: a szereplőket sok esetben alulról világították meg. Az árnyékokkal és a fénnyel való játék kiválóan megteremtette a történet hangulatát, gondoljunk csak a medencébe lépésre – amit szintén témahűen támogattak a gondosan kiválogatott zenei betétek is.

13187723_1174873852525192_701164438_n

Fotó: Pécz Roland

Ez a Mikve azonban nem csupán az elgondolás miatt tetszett. Mindig csodálatos tanúja lenni annak, amikor az alkotók alázatosak a művel és a színházművészettel szemben. Ez jelenti a színházcsinálás alapját, amire remekműveket és elgondolkodtató előadásokat lehet majd felhúzni. A Mikve az alkotók szakmai fejlődésében pedig mindenképpen egy ígéretes lépcsőfok.

Szereplők

SHOSHANA – Weigler Bettina Anna
SHIRA – Czirle Fanny
Közreműködik: Balogh Eszter

Alkotók

Konzulens: Tóth Miklós
Rendezte: Pécz Roland

Leave A Comment