Hatástalanul

Nem kérdéses, hogy miért népszerű Arthur Miller műve. Az ügynök halála kiváló elbeszélése a ’40-es évek amerikai viszonyainak, ám a történetben az a legcsodálatosabb, hogy a mai viszonyokat is ugyanilyen jól jellemzi. A mű egy lecsúszott ügynök erőfeszítéseiről szól, aki foggal-körömmel ragaszkodik elveihez és álmaihoz, de nem veszi észre, hogy próbálkozásaival csak egyre lejjebb csúszik a lejtőn. Ebben a történetben minden részlet az amerikai helyzetet magyarázza és kritizálja, legyen szó akár az ügynök fiainak viselkedéséről és mániáiról, az apa öngyilkossági kísérleteiről. Fontos kórképe az amerikai álom értelmetlenségének; és kitűnő alapanyaga egy színpadi alkotásnak.

Egy színdarab esetében egy történet egyenes elbeszélése az esetek többségében kevés. Ha valaki erre vágyik, elég lenne csupán a drámát elolvasni és értelmezni. A színház kivételes tulajdonsága, hogy az alkotók elképzelései és szándékai szerint tálal egy művet, attól függően, hogy éppen melyik részét, milyen üzenetet tartanak fontosnak. Ez a „köntös” jó esetben nem csupán mesél, hanem hatással is van a nézőkre: felkavarja, elgondolkodtatja, vagy éppen mámorossá teszi őket.

13243665_1037218826361015_3142556723191159779_o

Fotó: Gordon Eszter

Pontosan ez az esszencia az, ami a legjobban hiányzott számomra az Örkény Színház legújabb bemutatójából. Nem mozoghatunk két külön vágányon a darabbal, valahol érintenünk kell egymást. Miller története és egyedi problémái kapcsolódási pontot kellene hogy jelentsenek a nézőkkel. Mácsai Pál rendezése ennek ellenére csalódást keltően monoton. Bár alázatosan kiszolgálja a dráma történéseit, ennél többet már nem képes felajánlani. Az események nem igénylik a figyelmünket, és megtartani sem képesek azt. Számomra fontos a kapcsolat az előadással, a színészekkel – hiszen ahogy befogadó tér nélkül nincs játék, úgy előadók nélkül sincs színház.

Pláne, ha olyan színészóriásokról beszélhetünk, mint Gálffi László, akiről a rendezői koncepció sikertelensége ellenére sem lehet rosszat mondani. A főszerep kiválóan áll a színésznek, mintha csak ráöntötték volna a kétségbeesett ügynök szerepét. Valójában ő az amerikai álom szimbóluma, aki végül – rengeteg próbálkozása ellenére – kudarcot vall és öngyilkosságba menekül. Hiába van ott támogató felesége, Linda (Kerekes Éva még mindig csodálatos), vagy két fia, akik végül mindig képtelenek megfelelni az elvárásoknak és életben tartani a vállalkozást. Ficza István és Molnár Áron alakítja a testvérpárt, akik együtt erősebbek, mint önmagukban: egymásnak feszül a két sors, a két pólus, ami kivételes kontrasztot hoz létre. Csak úgy, mint Patkós Márton is a tehetséges Bernardként, aki a fiatalok közül az egyik legkülönlegesebb fellépő az előadásban.

13248583_1037219139694317_6613749943578827500_o

Fotó: Gordon Eszter

A keret, amibe Mácsai megálmodta az ügynök drámáját, egyedi. A dzsungelt, labirintust idéző díszlet, amelyben Loman időnként magában bolyong, ötletes és kimagasló. Ahogyan a zenei kíséret (Egervári Mátyás és Kákonyi Árpád előadásában), amely különleges hangulatot kívánt teremteni, de a rendezés hatásfokai nélkül képtelen erre.

Nem a tartalom hiányzik Mácsai rendezéséből, inkább az elgondolás dinamikája és hatása. Sokkal nagyobb erő és dráma rejlik Loman tragédiájában, ami itt kihasználatlan drámai eszköz maradt csupán.  Mindannyian éltünk nehéz időszakokat, hadakoztunk életünk értelmén vagy éppen értelmetlenségén, és találkoztunk reménytelen helyzetekkel. Biztos és stabil hidat lehetne építeni közös visszásságainkból egymás között, ami minden bizonnyal egy fontos színházi eseménnyé tenné ennek az ügynöknek a halálát. Ennek hiányában azonban ez a rendkívül tanulságos párbeszéd nem tud létrejönni a néző és a színház között.

Szereplők

Willy Loman Gálffi László
Linda Kerekes Éva
Biff Molnár Áron m.v.
Happy Ficza István
Bernard Patkós Márton e.h.
Kerekes Viktória
Charley Epres Attila
Ben bácsi Csuja Imre
Howard Wagner Dóra Béla e.h.
Stanley Novkov Máté e.h.
Miss Forsythe Kókai Tünde e.h.

 

Alkotók

dramaturg: Ari-Nagy Barbara
díszlet, jelmez: Kálmán Eszter
zene: Egervári Mátyás, Kákonyi Árpád

súgó: Kanizsay Zita

ügyelő:  Sós Eszter

a rendező munkatársa: Tóth Péter

rendező: Mácsai Pál

Leave A Comment