Francis Henshall két urat szolgál

Francis Henshall valódi kalamajkába keveredik. A teszetosza Francis gondjai ott kezdődnek, mikor éhségtől hajtva két urat kezd el szolgálni annak érdekében, hogy teljen egy jó pofa sörre és egy kis fish ‘n’ chipsre is. Ámde sem a halott bátyját eljátszó Rachellel, sem pedig az említett hölgy menekülni kényszerülő vőlegényével nem könnyű a munka. Mindketten álcákkal felvértezve kutatják a szerelmet, pénzt és az igazságot.  Innentől kezdve a gondok megduplázódnak, s egyre nehezebb mindkét főnökével elhitetnie, hogy valóban csak egy urat szolgál. 

13418926_1143252935732601_4460006021169708018_n

Fotó: Takács Attila

Kétségtelen, hogy könnyű nyári szórakozást és kiváló kikapcsolódást sejtet az Egy fenékkel két lovat leírása, ámde Pelsőczy Réka rendezésének éppen az a hibája, hogy túlságosan erőltetett módon szeretné kiszolgálni a nagyérdemű ezen igényét. Tulajdonképpen ez az, ami miatt az első felvonás erőltetett poénokban és kínos helyzetkomikumokban vérzik el. A darab sajnálatos fricskája, hogy bizonyos területen viszont jól használja a túljátszás eszközét és a túlzó poénokat: például Dékány Barnabás karakterének esetében, aki magát színésznek vallva minden helyzetet shakespeare-i idézetekkel magyaráz, minden szituációban teátrálisan viselkedik. Ez a báj, a többi zavaró tényezővel szemben, kiválóan áll mind a színésznek, mind pedig magának az előadásnak.

A nehezen beinduló és vontatott első felvonást követően azonban magára talál az előadás. Minden szempontból minimalizálódik a túlzás jelensége, és olyan minőségben kezd el létezni a darab, amilyenre az egész első felvonás alatt türelmetlenül vártunk. A rendezés dinamikus tempóra vált, csak kapkodjuk a fejünket az ötletes és megmosolyogtató fordulatok láttán.

Az előadás egyedi és tempós hangulatáért a Bekvart zenekar felel, akiknek csapata már az előadás elején fogadja a nézőket, és később is vissza-visszatérnek egy-egy szám erejéig. Ez nemcsak kitűnő átvezetőként szolgál, de nagyszerű alapot, hangulatot is teremt a darab számára. A zene és a színház találkozása pedig az esetek többségében gyümölcsöző kapcsolatot eredményez, pláne akkor, ha hozzáértő ujjak pengetik a húrokat és tehetséges frontember áll a színpad elején.

13427970_1143252785732616_1161719720026338672_n

Fotó: Takács Attila

Mindazonáltal egyértelmű, hogy Pelsőczy Réka rendező nagy hangsúlyt helyezett a nézőkkel való interakcióra is. Kommunikáció híján ugyanis egy ponton az előadás valóban nem tud továbbmenni. Ez azonban véleményem szerint nem terheli az előadás erőltetett jellegét: ez pedig elsősorban abból adódik, hogy remek színészt találtak mind a vicces kedvű „konferanszié”, Francis szerepére.

Nagy Dániel Viktor egy idő után az előadás narrátorává és közeli barátunkká válik. Merem állítani, hogy az előadás rá lett építve, sikere rajta bukik vagy áll, ámde a második eshetőséggel szerencsére nem kell foglalkoznunk. A fiatal színész pályájának eddigi legjobb alakítását nyújtja: teljes mértékig magáévá teszi Francis szerepét, természetesen mozog a bőrében, és ami még fontosabb, a nézőket is kétség nélkül meggyőzi hitelességéről. Az ő esetében gondolkozom el azon, hogy ha már most ilyen mértékben kiforrott az előadásmódja a darabban, mi lesz pár hónap, egy év múlva? Itt ugyanis nemcsak prózai színészként kell helytállnia: énekesi- és táncos tehetségét is latba kell vetnie a nézők meggyőzése érdekében. Ezek az elvárások pedig maradéktalanul teljesülnek a színész esetében.

13417479_1143252789065949_1172532328129409246_n

Fotó: Takács Attila

Kiváló szerepformálással jelentkezik Friedenthal Zoltán is, aki a menekülő vőlegény bőrébe bújik. Előadásmódja pedig nemcsak amiatt hiteles, mert kitűnő a kémia közte és Francis között, hanem mert képes manírok és sallang nélkül eladni a karakterét. Kedvesét játssza Lovas Rozi, akinek kitűnő férfi alakításában éppen az az érdekes és meggyőző, hogy az ötletesen megformált Rosco arca mögött végig ott reszket a lánytestvér, félve a lebukástól és kudarctól. Egymásra találásuk ötletesen megálmodott jelenet, ami éppen azért bájos és megható, mert annyit kerülgetik egymást előtte.

A Két úr szolgája átirata nehezen áll lábra, de ha megteszi, akkor fergeteges hangulatot teremt, amely egyformán gyökeredzik a remek színészvezetésből és az alapanyag kiválóságából. Ennek az előadásnak minden kétséget kizáróan szüksége van még időre, hogy kiforrjon, és teljességében képes legyen működni. Önfeledt szórakozásra csak akkor van lehetőség, ha a nézőben nem az az érzés születik meg, hogy mindenáron jól kell magát éreznie az előadás során. Felesleges az erőltetés: ha a néző lelkileg találva érzi magát, és jónak találja a darabot, önmagától is csorogni fog majd a könnye.

Szereplők

Nagy Dániel Viktor: Francis Henshall

Lukáts Andor: Charlie Clench

Lovas Rozi: Rachel Crabbe

Friedenthal Zoltán: Stanley Stubbers

Rujder Vivien: Pauline Clench

Keresztény Tamás: Harry Dangle

Dékány Barnabás: Alan Dangle

Fodor Annamária: Dolly

Formán Bálint: Lloyd Boateng Charlie Clench barátja

Lukáts Andor: Alfie – Pincér

Horváth Szabolcs: Gareth Főpincér

Boros Anna, Máthé Zsolt/Fehér Balázs Benő (Közreműködik még)

Alkotók

Zene: Bekvart és G. Szabó Hunor/Szabó Sipos Ágoston

Díszlet-jelmeztervező: Kálmán Eszter

Plakát: Csáfordi László

Rendező munkatársa: Kis-Kádi Judit

Zenei vezető: Wagner Puskás Péter

Mozgás: Duda Éva

Dalszövegek: Máthé Zsolt

Rendező: Pelsőczy Réka

Producer: Orlai Tibor

Leave A Comment