Az érzelmek áldozatai

Szikszai Rémusz legújabb rendezése egy nagyon érdekes kísérlet volt számomra. A rendezőre eddig is úgy emlékeztem, mint aki erős atmoszférát képes teremteni, ebben a térben pedig intelligensen képes gondolkodni emberi sorsokról és mozgatórugókról, motivációkról, lelki fejlődésekről, beszéljünk akár A párnaemberről vagy éppen az Amadeusról. A Szkéné Színházban nemrég bemutatott Kutyaharapásban ugyanezt teszi, ám a csoda abban áll, hogy egyszerre képes mocskos szájú gengszterdrámáról, valamint megrendítő emberi tragédiáról mesélni.

Szikszai ebben az előadásban egy bankrablásról mesél nekünk. Megismertet bennünket a csapat tagjaival, akiket a sors illetve a helyi maffiafőnök debütáló kerülő fia kényszerít össze egymással. Ezek a különböző személyiségek hamar egymásnak feszülnek, legyen szó akár egymás játékos átveréséről. Ez persze közös céljukat tekintve egyik esetben sem jelent túl sok jót. A szedett-vedett banda tagjai mind-mind dörzsölt alakok, akiket a pénz és egy jó balhé ígérete köt össze. A rablás kimenetele persze nem terv szerint végződik.

dsc_6867

Fotó: Gergely Bea

A Kutyaharapásban az a legizgalmasabb, hogy a darab kerete legalább annyira érdekfeszítő, mint a történet maga. Az akció végét előbb láthatjuk, mint a terv előkészítését. A Nagypál Gábor alakította Szerbbel akkor ismerkedünk meg, amikor a balul elsült balhé következtében lőtt sebet kapott és elkezdődik hosszú haláltusája, ami végigkíséri az egész előadást. A romantikus és drámai intermezzókban Pálmai Anna hiteles alakításában a Halálangyal segíti át az árnyékvilágról: ismét átéli megismerkedését a csapat tagjaival, részt vesz a terv felépítésében, valódi kilétére azonban egészen a legvégéig nem derül fény. A férfi ugyanis valójában beépített rendőr, akinek az a célja, hogy lebuktassa a vezért.

Szikszai a gaztevők egyik csúcs trükkjére, az éterezés gondolatára fekteti rá a darab eseményeit. Ez az a trükk, amely során nem technikai fogásokkal, hanem az érzelmek manipulálásával vezetnek meg embereket. Végül persze a folyamat átfordul, ám ez a fajta lelki veszélyfaktor az egész előadás során megjelenik. Mindenki védekezik a másik ellen, kendőzni próbálja gyengeségét, ám a gyenge pontok hamar fókuszpontba kerülnek, a csapat tagjai pedig végül saját érzelmi gyengeségeik okán véreznek el. Ez teszi a darabot még hitelesebb és tragikusabb gengszterdrámává. A rendezés kiválóan játszik a csapattagok elnevezésével, valamint fontos társadalmi helyzetekről, problémákról is beszél.

dsc_6819

Fotó: Gergely Bea

Az előadás másik sarkalatos pontját a remek karakterisztika és színészvezetés alkotja. Az akció résztvevői mind erős egyéniségek, különböző motivációkkal és háttérrel. Ebben a tesztoszteron-dús környezetben nehéz kivitelezni azt, hogy ezek a szuverén és karakán személyiségek el ne nyomják egymást, szabad teret kapjanak, és egymás mellett is képesek legyenek lélegezni. Szikszai ezt a kiváló szereposztással oldotta meg. Mindegyik szerep kiválóan átgondolt és megálmodott, beszéljünk akár a békésebb időkre vágyó Dzsóbácsiról, akit Fodor Tamás alakít; vagy a széles látókörrel és elgondolkodtató eszmékkel bíró Zsidóra, aki egy az egyben a rendező szócsöve lehet, hiszen Szikszai alakítja; gondolhatunk Bercsényi Péter kiváló előadására is a maffiafőnök fiaként, aki egyaránt vágyik a továbblépésre és a balhé precíz levezetésére, miközben környezetének elvárásaiból kiszakadva önmagát helyezi előtérbe.

Színészi összjátékuk erős és végletekig természetes hatású, a csapatból azonban mégis ki szeretnék emelni két művészt, akik számomra a legmeggyőzőbbek voltak. Kaszás Gergő Cigánya az előadás egyik leglüktetőbb pontja: a kisember, akinek mindig vannak kérdései, aki csak önmagáért felel. A színész szinte lángol szerepében, minden pillanatában hatást gyakorol a nézőre és bevon a bűvkörébe.

dsc_6911

Fotó: Gergely Bea

Kétség sem fér hozzá, hogy az előadás középpontja kimondatlanul is a Román, Mucsi Zoltán karaktere. A férfi halott barátja fiának hiszi a beépített rendőrt és oltalma alá veszi. Ezért történet igazi tragédiája véleményem szerint nem a gengszterek halála és az akció teljes bukása, hanem az az emberi árulás, amit a rendőr a Románnal szemben elkövet. Szívszorító, amikor egy tapasztalt embert a saját trükkjével tévesztenek meg, és a motiváció, ami az egész küldetés alatt hajtja, egyszerre hamisnak bizonyul, a világa pedig megszűnik létezni. Ez a tragikus fordulat hatott meg a leginkább, és tette felejthetetlenné számomra Szikszai legújabb rendezését a kiváló színészi előadások mellett.

Szereplők

Dzsóbácsi, a góré: Fodor Tamás

Kicsidzsó: Bercsényi Péter

A Szerb: Nagypál Gábor

A Román: Mucsi Zoltán

Az Ukrán: Király Attila

A Cigány: Kaszás Gergő

A Tót: Katona László

A Zsidó: Szikszai Rémusz

A Rendőr: Kovács Krisztián

Berkovics, ezredes: Kardos Róbert

Halálangyal, a Dead Line Airlines Stewardesse: Pálmai Anna

Alkotók

díszlettervező: Varga-Járó Ilona

jelmeztervező: Kiss Julcsi

dramaturg: Szikszai Rémusz

video: Újvári Csaba

fény: Mervel Miklós

hang: Molnár Péter

szakmai tanácsadó: Ambrus Attila

a rendező munkatársa: Gyulay Eszter

rendező: Szikszai Rémusz
Aki mindig velünk van: Huszár Zsolt

Leave A Comment