Hitpróba

Egy egészséges vitahelyzet ideális esetben mindegyik résztvevő számára sok tanulsággal szolgál. Ilyen helyzetben egyszerre fejleszthetjük önkifejezésünket, kiállhatunk igazunkért; megismerhetjük a velünk szemben álló érveit; ezt követően pedig vagy megerősödünk saját igazunkban, vagy esetleg megismerünk egy másik szempontot, és elfogadjuk, hogy az ember gyarló, és képes a tévedésre. Ez természetesen erős meggyőződést feltételez, magas szintű érettséget, és egy olyan partnert, akivel érdemes, és lehet is vitázni. Ha ezek a feltételek teljesülnek az életben, új távlatok nyílhatnak meg előttünk. Ha ezek a feltételek a színpadon teljesülnek egy színdarab keretében, még inkább garantált a tanulásra való lehetőség. Ezek persze egyáltalán nem könnyű helyzetek, nagy koncentrációt és egész embert kívánnak.

Ahogyan Az utolsó óra című darab sem egy egyszerű előadás. Mély rétegződése és komoly mondanivalója miatt teljes koncentráció szükséges a megértéséhez. Nehézsége abból ered, hogy közelről és mélyrehatóan vizsgálja két különböző hit mélységét. Nem fogad el semmilyen kifogást az elengedhetetlen nézői figyelem mellőzésére, ezt viszont fontos mondanivalóval és elgondolkodtatással hálálja meg.

2019054624513a106a5d7f3_2fed7011

Fotó: Éder Vera

Rendkívül érdekes a kontraszt a két professzor személyisége között. Külön-külön is lenyűgöző gondolatokkal bírnak, ám igazán lebilincselővé akkor válnak, amikor meggyőződéseiket próbára bocsátják. Jordán Tamás alakítja az idős professzort, akit akarva-akaratlanul befolyásol a halál közelsége, annak ellenére, hogy ő megpróbál ellenállni. Kívülről kissé enervált, legbelül mégis erős tartással bír. Egy olyan ember, aki hitébe kapaszkodik a nehéz időkben, mégsem tudja megmagyarázni, miért lett beteg.

Alföldi Róbert ezzel szemben a fiatal, forrófejű professzor, aki talán egyszer elődje helyébe lép majd. Kiforrott személyiség, határozott elképzeléssel, akit Alföldi szenvedélyesen és teljes beleéléssel ábrázol. Tisztában van gondolataival és önmagával is, de az összes választ még ő sem ismeri. Kapcsolatuk és párbeszédük éppen azért válik érdekessé, mert ellentétes gondolatokat képviselnek, viszont hajlandóak megvizsgálni egy, az övéktől teljesen eltérő nézőpontot.

A dráma önmagában is kiválóan játszik a két személyiség ellenpólusaival, és ez még inkább hitelesebbé válik, mikor két színész kelti őket életre. A színpadon csupán Alföldi és Jordán van jelen, ám puszta jelenlétük és játékuk során két olyan, egymással szembenálló meggyőződés feszül egymásnak, amely hatással lesz egész környezetükre, és ránk is. Nem érezzük szükségét nagy díszleteknek és egyedülálló kellékeknek, a párbeszéd mélysége és a két színművész kisugárzása megtölti a teret. Alföldi jegyzi a darab rendezését, így nem meglepő, milyen nagy részét képeztük mi, a nézők az előadásnak.

2141307438513a106a1a209_8135f0bc

Fotó: Éder Vera

Ezt természetesen nem csak úgy értem, hogy hatást kívántak gyakorolni ránk: az előadás szó szerint a nézők asztalai, székei köré koncentrálódik, Alföldi nemcsak lelki meggyőződésünkkel, de fizikai jelenlétünkkel is bevon minket rendezésébe. Így a színpad nem korlátozódik csupán egy pár méteres területre, Alföldi az egész szalont a párbeszédük részévé varázsolta.  Ez intimebbé és közelibbé tette őt és a játékukat is, amely a darab üzenetét és hangulatát csak erősítette.

Valóban az említett párbeszéd, disputa az, ami az egész darabot érdekfeszítővé tette. A hangsúly a szövegen, a lényegre törő mondatokon, a meggyőződést alátámasztó példákon és a két professzor ideológiájának ütköztetésén nyugszik. Ez szül végül egy olyan lüktető és feszültségterhes vitát, amelynek az a csodája, hogy a két oldal toleranciával, türelemmel, érdeklődéssel fordul a másik felé.

A darab kiválóan pozícionálja a két férfi személyes mozgatórugóit, hitük hátterét, és az ellentétek természetes taszítását. Mindezt intelligens gondolkodással, remek rendezői koncepcióval teszi meg. A darab erőssége abban rejlik, hogy nem az lesz a tanulság, hogy valakivel egyetértünk, vagy esetleg nem értünk egyet. A konklúzió számomra az, hogy ez az egy óra rendkívül hasznos, közös gondolkodással telt két kiemelkedő színésszel, ami arra sarkallt, hogy új oldalról szemléljem, vizsgáljam a meggyőződésem, és ezáltal erősítsem azt.

Szereplők

Dr. Sigmund Freud: Jordán Tamás

C. S. Lewis: Alföldi Róbert

Alkotók

díszlettervező: Alföldi Róbert

jelmeztervező: Alföldi Róbert

fordító: Ungvári Tamás

rendező: Alföldi Róbert

Leave A Comment