Eliza utazása

Csodálatos utazáson megy keresztül Eliza Doolittle. Ez egy olyan lelki és attitűdbeli változás, amely során szegény, érzéktelen virágáruslányból valódi hercegnővé válik. Eliza történetében azonban nem az az érdekes, hogy kivé válik, hanem hogy milyen utat jár be addig, míg el nem ér céljáig. Hiába lesz dekoratív és ízléses hölgy, nem felejti el gyökereit, végletesen nem válik egy nővé a sokból. Tartását és kifinomultságát éppen az adja, hogy nem ebbe a társadalmi rétegbe született, ő tanult módon kerül ebbe a közegbe, természetesebben kezeli helyzetét és létezik az új környezetében. A My Fair Lady ennek a lenyűgöző történetnek az elbeszélése a Centrál Színházban. 

Kétség sem fér hozzá, hogy Tompos Kátya telitalálat a szerepre. Elizában egyszerre van jelen a kiforratlanság, forrófejűség, útja végén pedig megjelenik a vérbeli arisztokrata, miközben végig egy érzékeny és őszinte személyiség húzódik a szép arc mögött. Ezért gondolom azt, hogy az említett rétegződés miatt nagy feladat a karakter megformálása, Kátya alakítása azonban a nehézségek ellenére sem válik izzadtságszagúvá, ellenkezőleg. Olyan báj és természetesség van a színésznőben, amivel könnyen magáévá teszi a karaktert, és győz meg bennünket arról, hogy ezt a szerepet neki írták.

3168-exact726w

Fotó: Horváth Judit

Ebben az előadásban nem csupán prózai minőségükben kell bizonyítaniuk a színészeknek, de latba kell vetniük énekesi- és táncos tudásukat is. Ez a színészénekesnő Kátya esetében egyértelműen sikeres vállalkozás, ám Eliza sorsának változását nem csupán ez a kihívás nehezíti, hanem a lány korai beszédstílusa is, amelyet a darab végére a neki segítő professzor segítségével el kellett vesztenie. Csodálatos a pillanat, amikor a színésznő egy olyan dalt énekel, amit már korábban, útja legelején előadott nekünk. Ebben a pillanatban derül ki, hogyan sikerült felépítenie a karaktert és mennyire lett ebben hiteles a közönség számára. Ez a pillanat hatalmas tapssal zárult.

Nemcsak prózai területen meggyőző a darab, de musicalként is bőven megállja a helyét: a zenei betétek valódi ízt adnak a történet világához, otthonossá válik a környezet nekünk, nézőknek is. Kiválóan megkomponáltak a koreográfiák is, amelyek kedves módon gazdagítják a darabot és a színészek előadásmódját is. Ezek olyan pillanatok, amiktől igazán lendületet kap a cselekmény, megszínesedik egy egyszerűbb jelenet, esetleg tartalmasabb módon sikerül elmesélni egy történetet, mintha csupán szavakkal fejeznék ki az eseményeket.

14556692_661245244033236_1132357927416820026_o

Fotó: Színtézis

Érdekes kontrasztjává válik Elizának az édesapja az előadás végén, aki azon tulajdonságokat hordozza, amiket a lánynak sikerült levetkőznie a „kiképzés” alatt. Magyar Attila kiváló érzékkel és óriási energiával, beleéléssel alakítja a papát. Kellemes meglepetés volt számomra a fellépése, hiszen nagymértékben vált eggyé szerepével és annak mozgatórugóival, ami során közelivé varázsolta és humánusan ábrázolta ezt a karaktert.

A kiváló színészi alakítások mellett az előadás felépítése is minden részletében kidolgozott: Bagossy Levente díszlete fantasztikus körítést ad Elizáék meséjéhez. Kitűnően teremti meg a 20. századi London hangulatát: csupán pár pillanat szükséges ahhoz, hogy a koszos utcákról belépve Higgins professzor otthonában találjuk magunkat. Ennek a díszletnek akkor van igazán jelentősége, amikor a csalódott professzor Eliza látszólagos távozása után hazatér. Megrázó pillanat ez.

Ő az, aki a lányt kíséri az útján. Az ő segítségével válik „rút” kiskacsából valódi hattyúvá a lány. Alföldi Róbert alakítja a decens, visszafogott, ám kihívásokra és küzdelemre mindig nyitott professzort, aki felkarolja a lányt, és hatalmas vehemenciával és bizonyítási vággyal küzd vele, amíg kifinomult Lady nem válik a nőből. Kiváló definíciója a karakternek az a dal, amit a színész a darab elején előad, ám elsősorban nem ez jellemzi őt a legjobban, és Alföldi alakítása sem ekkor válik teljes mértékig meggyőzővé.

dsc_9417

Fotó: Gergely Bea

Sokkal emberibb pillanat az, amikor a férfi rájön, hogy mit veszíthet a nő távozásával, ha elengedi. Ekkor a mindig decens külső kissé felenged, meg-megcsillannak a valódi érzések, ám még akkor sem lesz teljesen egyértelmű, hogy ez a pár egymásnak lett-e teremtve. Végtére is, az eredeti mű végén sem lett kimondva, hogy Higgins és Eliza egymáséi, ahogy a darabban sem elsősorban az lesz a fontos, hogy egy pár lesznek-e. Egymásra találásuk története sokkal fontosabb, és ezzel egy időben összetettebb is annál. Az út addig, hogy céljukat elérjék, miszerint perfektül tálalják a lányt, s ezzel megtévesszék a felső osztályt, mulatságos és szinte tét nélküli: a szórakozás elveszi az események élét. Ezek azonban rögtön kibuknak azután, hogy a társaság hazaér és a professzor ünnepelni kezdi sikerét.

Az egész darab felépítése is így maradt emlékezetes számomra. A My Fair Lady egy rendkívül humoros és kedves darab, amit szinte bárkinek megmutatnék, aki vonzódik a színház világához. Ám mint a legtöbb darabnak, ennek is van olyan rétege, amit komolyan lehet venni: ez pedig a pár kapcsolatának mélysége. Mindettől függetlenül az előadás valóban egy szórakoztató és frenetikus élmény, amely minden porcikájában és egész megvalósításában nagyszabású. Lehet és kell is szakmai szempontból vizsgálni egy ilyen darabot, ám érdemes tisztázni, hogy ideális esetben az is sarkalatos pontja egy kritikának, valamint beszédes jellemzője az előadásnak, ha az író inkább szórakozó nézőként, és kevésbé jegyzetelő kritikusként létezik abban a bizonyos bársonyszékben.

Szereplők

Eliza Doolittle Tompos Kátya
Henry Higgins Alföldi Róbert
Pickering ezredes Cserna Antal
Alfred Doolittle Magyar Attila
Higginsné Borbás Gabi
Freddy Eynsford-Hill Rada Bálint
Pearcené Pálfi Kata
Eynsford-Hillné Szabó Éva
Harry, Almási gróf Mészáros András
Rendőr, Jamie, Charles, Tábornok Endrédy Gábor
Az uralkodó Verebély Iván
Továbbá:
Berki Szofi, Bankó Bence, Bartha László, Bokor Attila, Czuczor Dávid, Gats Éva, Herkli András, Juhász Lajos, Kántor Nóra, Kozma Ferenc, Mármarosi Tünde, Molnár Szilvia, Németh Ádám, Roszik Fruzsina, Sáfár-Kovács Zsolt, Szalay Olimpia, Szőke Péter, Tolner Zsófia, Tóth Mihály, Uri István, Zsár Melinda

Alkotók

Díszlettervező: Bagossy Levente
Jelmeztervező: Szakács Györgyi
Világítástervező: Tim Mascall
Dramaturg: Baráthy György
Koreográfus: Jaross-Giorgi Viktória
Koreográfus asszisztens: Bokor Attila
Zenei vezető: Dinyés Dániel
Karmester: Dinyés Dániel, Nagy Szabolcs
Korrepetitor: Termes Rita
Szcenikus: Barkovics Zoltán
Súgó: Fodor Marianna
Ügyelő: Kele Gábor
Rendezőasszisztensek: Hajós Eszter, Szklenár Adrienn, Kántor Nóra
Rendező: Puskás Tamás
Leave A Comment