Ráhatás hiányában

Valószínűleg mindannyiunkkal előfordult már, hogy a technika ördöge trükkös hangulatban ébredt és megviccelt bennünket azzal, hogy szándékosan rossz címre küldte üzenetünket, és olyan embernek, akire a legkevésbé sem tartozott, vagy talán nagyon is rátartozott a gondolatunk. Ez képes egy olyan láncolatot berobbantani, ami végül óriási hatással lesz a jövőnk kimenetelére: ez lehet persze rendkívül tragikus, sorsszerű, vagy akár megmosolyogtató is, mint az Orlai Produkciós Iroda legújabb bemutatójában.

A Bocs, félrement! című előadásban tehát a cybervilág kerül a középpontba, minden előnyével, buktatójával és hátrányával együtt. Öt különböző embert ismerünk meg, aki közvetve vagy közvetetten ismerik is egymást, s akiknek útja-sorsa az előadás több pontján, a bizonyos nagy kalamajka során állandóan kereszteződik. A szerepek a történet folyamán folyamatosan felcserélődnek, a szereplők hibákat követnek el, és viszonyrendszerek borulnak fel egyik pillanatról a másikra.

15068526_1274190522638841_693867063201378362_o

Fotó: Takács Attila

Paczolay Béla rendezése ezekből az egymásra hatásokból bontja ki a helyzetkomikumokat a cselekmény során. A fordulatok kedvesek, a műfaj jellegzetességeiben nem téved a színdarab. A poénok és helyzetek önmagukban működőképesek: az, amire ez a vígjáték hivatott, megjelenik és működik a színpadon, de nem biztos, hogy kellő hatást is képes elérni.

Minden a szereplők hitelességén és működőképességén áll vagy bukik, hiszen az előadás nem is dolgozik nagy díszlettel vagy körítéssel: két órát töltünk el a csevegő-csetelő ötfogat amúgy statikus képét figyelve, amelyet csak színészi kisugárzásuk tud megszínezni. A darab karakterisztikája sem elmarasztalható: mind az öt színész különálló világ humor szintjén, az igazi hatást azonban akkor érik el, ha a nagyobb balhé érdekében összekapaszkodnak. Az előadás humorérzéke rajtuk keresztül érvényesül: ekkor dől el az is, hogy a befogadó számára működőképes módon beszél-e és humorizál a darab.

15042064_1274190862638807_3997067429085574309_o

Fotó: Takács Attila

Más kérdés, hogy elérte-e célját a vígjáték, ha csupán bágyadtan mosolygunk a viccein: egy ideális alkotás esetében az anyagot felerősíti a színpadi tér és a színészek játéka. A szórakoztatás és a szórakozás mibenléte többféleképpen értelmezhető, de nem biztos, hogy az alkotók egy középszinten működő színdarab megalkotását tűzték volna ki célul. Hiányzik az igazi hatás, amellyel részeseivé avatnak a darabnak, függetlenül attól, hogy egy könnyebb vígjátékról beszélünk. Muszáj, hogy találva érezzem magam, legyen szó akár egy gesztusról vagy élethelyzetről. Hiába próbálunk egy rendkívül aktuális témát feszegetni, ha nem tanulunk semmit általa. Lehet attól jónak minősíteni egy darabot, hogy minden megvan benne, amit a műfaja kínálhat, de az egyáltalán nem biztos, hogy ezzel egy időben hatással is lesz a nézőre, hogy megérinti majd bármilyen formában.

A Bocs, félrement! nem akar világokat magyarázni és mélyebb rétegekbe belenyúlni, de tulajdonképpen egy vígjátéknak ez nem is célja. Könnyű kikapcsolódást igyekszik nyújtani – ám annak a nézőnek, aki közelebbről akarja szemlélni a világot és tesztelni a hozzá, illetve az élethez való hozzáállását, ennyi már nem elég. Az előadás nem válik feledhetetlen színházi eseménnyé: két órára képes bizonyos mértékben feloldani a súlyokat a nézőben, de felületesen szórakoztat, utóéletében nem válik hangsúlyossá és elgondolkodtatóvá. Márpedig egy jó színdarabtól elvárható, hogy útravalóval küldjön utamra a függöny összezáródása után.

Szereplők

Schruff Milán: Richard

Kovács Patrícia: Stephanie

Járó Zsuzsa: Peg

Mészáros Máté: George

Péter Kata: Wanda

Alkotók

Fordította: Zöldi Gergely

Jelmez: Fekete Györgyi

Díszlet: Khell Zsolt

Világítás: Szondi György

Rendező: Paczolay Béla

Producer: Orlai Tibor

Leave A Comment