Mindenki a Grundért

Ritkán történik ilyen esemény, de ha mégis részeseivé válunk, akkor nagy nyomot hagy az emlékezetünkben. Vannak színdarabok ugyanis, amiket nem biztos, hogy mérőszalaggal és részletesen kell elemezni, még akkor sem, ha az ember kritikusként aposztrofálja önmagát. Van olyan alkotás, ami során nem kell a bársonyszékbe kapaszkodni, és a földön tartani önmagunkat. Néha hagyni kell, hogy teljes mértékben magával sodorjon és egy másik világba repítsen el bennünket. Az is kritikus szempont ugyanis, ha az ember nem tud, aztán meg nem is akar a diszharmonikus részletekbe kapaszkodni. Kevés az ilyen, és boldog az ember, az író, ha rátalál, vagy megtalálja egy ilyen mű.

A Pál utcai fiúk ilyen alkotás: elsősorban színházi élmény, s csak másodjára konkrét színmű. Egyetemes, sajnos ma már egyre inkább kihaló értékek mellett emel szót, s mindezt úgy teszi, hogy nem válik csöpögős tanmesévé. Barátságról, lojalitásról, szeretetről, bátorságról és megbocsátásról mesél, de közel sem valami élettől idegen vagy pátosszal teli módon. Éppen ez a legfájdalmasabb, leggyönyörűbb: úgy idézi meg az élet szinte minden oldalát, ahogyan az valójában létezik. Nem tagadja le a fájdalmakat, az árulást, az emberi veszteséget, s a halált sem, de az a csodálatos benne, hogy mindezeket követően is képes reményt és hitet felmutatni.

b077ac9d318e3d1817dcec34777705de

Fotó: Gordon Eszter

A Vígszínház előadása azonban nem csupán azért kiváló előadás, mert képes volt ezt a világfelfogást és történetet hihetően átemelni a színpadra. Végletekig megható az a hozzáállás, s munkamorál, amelyet a színpadon megjelenők, s feltehetően a háttérdolgozók is tanúsítanak az előadás teljes ideje alatt. Erősen érzékelhető alázatuk a munka tekintetében és megingathatatlan hitük a színházban, ami még valóságosabbá teszi Nemecsekék amúgy is végletekig hiteles és könnycsalogató történetét.

Ez látható abban az egymásra hangoltságban is, ami a zseniális koreográfiákban és közös színpadi létezésben nyilvánul meg. Horváth Csaba munkája nem csupán a nagy harci jelenetet vagy zenés intermezzokat erősítette, de a színészek egymásban való bizalmát is, ami az előadás javára vált. A mozgáskultúra pedig kiváló pillanatokat is kiélesített, és úgy mutatta meg Molnár történetét egy másik fénytörésben, hogy közben teljes mértékig hű maradt a regény eszmeiségéhez és üzenetéhez. Kevés, ámde annál nagyobb jelzésértékű díszlettel dolgozik az előadás: a színpad elején rögtön helyet foglal a medence, amelyben oly’ sokszor megfürösztik Nemecseket; a farakások, amelyek a világot jelentik a fiúknak; valamint az osztályterem padjai is, Rácz tanár úr óráin. A többi rendelkezésre álló teret megtölti a Molnár-i eszme.

8857af5fc035aa0a17dcec34777705de

Fotó: Gordon Eszter

Jót tett az előadásnak, hogy Geszti Péter, Grecsó Krisztián és Dés László felelt a musicallé tételéért. Ötletes, kreatív és kiválóan passzoló szövegek születtek, amelyek fontos momentumokat emeltek ki és tettek emlékezetessé, az alkotók múlhatatlan érdeme azonban, hogy ismét felhívták figyelmünket a magyar nyelv sokszínűségére és gyönyörűségére. A dalok hangulatosak és könnyen jegyezhetőek, szinte azonnal magukkal ragadják a nézőket.

Sok múlt természetesen azokon a srácokon, aki életre hívták a Pál utcai fiúkat és a Vörösingeseket. Kétségtelenül kiváló munkát végzett az, aki a castingolásért felelt. Keresve sem találhattak volna jobb Bokát például Wunderlich Józsefnél, akinél elég hamar kiderül, hogy nem csupán egy szerepet jelent számára a fiúk vezetőjének ábrázolása. Megható látni, ahogyan karaktere bőrében létezik, és ahogyan a sors döntései valódi könnyeket csalnak a szemébe. Nagy súly nehezedett Vecsei Miklós vállára is, aki Nemecseket alakította: ő volt az, aki kevésbé tudott megfelelni a regényhős hiteles ábrázolásának, valamint énektudása sem éri el a kívánt minőséget, illetve hiányzik az az egyszerű nézői befogadói érzés, hogy meghasson a sorsa.

69f368307eee57cc17dcec34777705de

Fotó: Gordon Eszter

Józan László Áts Feriként már jobb partnere – ellenpontja – Bokának, akik több jellemvonáson osztoznak, mint ahogy elsőre tűnik. Bár ellentétes oldalon állnak, emberségük és hitük a becsületben egy útra tereli őket. Igazán megható utolsó közös jelenetük, valamint hozzáállásuk az élethez. A közös játék szeretete vezeti az összes többi fiút is, s az őt játszó színészeket is. Molnár kiválóságát bizonyítja, hogy mulatságos, ámde a végletekig hűséges természetű fiúkat hívott életre, amit csak tovább erősít a színészek egyedülálló tehetsége.

Itt mindenki a Grundért van. Óriási csapatmunka és elhivatottság húzódik az előadás létrejötte mögött, ami ideális esetben természetes, ám ebben az esetben hatványozottan érezhető, és érvényes szinte mindenkire, aki a produkció létrehozásában segédkezett. Úgy érzem, ez csak még erősebbé és meghatóbbá tette Molnár eszméjét és történetét.  S tévedés azt hinni, hogy ez a Grund elnevezés csupán egy területre korlátozódik. Ebben az előadásban a Grund sok mindent jelent: szeretetet, összetartozást, végtelenséget, szabadságot, közösséget, fiatalságot, hitet, s nem utolsó sorban egy olyan színházat, színi előadást is, amely rendkívül megható módon teszi múlhatatlanná ezen értékeket.

Szereplők

RÁCZ TANÁR ÚR Fesztbaum Béla
BOKA Wunderlich József
NEMECSEK Vecsei Miklós
GERÉB Csapó Attila
CSÓNAKOS Király Dániel
KOLNAY Tóth András
BARABÁS Zoltán Áron
WEISZ Szántó Balázs e.h.
RICHTER Csiby Gergely e.h.
CSELE Medveczky Balázs e.h.
LESZIK Kovács Olivér
ÁTS FERI Józan László
AZ IDŐSEBB PÁSZTOR Ember Márk e.h.
A FIATALABB PÁSZTOR Nádas Gábor Dávid
SZEBENICS Tóth Máté
JANÓ, A GRUND ŐRE Gados Béla

Továbbá:
A Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium színész-és táncos képzésének növendékei:
BALOGH CSONGOR, BIRTA MÁRTON, KÓBOR BALÁZS, KURUCZ ÁDÁM, L.NAGY ATTILA, MISKOLCZI RENÁTÓ, NÁNÁSI ATTILA, valamint  ARANYI ANDRÁS CSABA,  KÁROLYI KRISZTIÁN, RÁBAVÖLGYI TAMÁS, SZABÓ MÁTYÁS PÉTER,  TAKÁCS ZALÁN, VIRÁG PÉTER, OROSZ GERGŐ, VIOLA PÉTER, GYÖRGY LÁSZLÓ, LUGOSI FÁBIÁN, KOPÁCSI ATTILA

Alkotók

Koreográfus: HORVÁTH  CSABA
Díszlet: KHELL CSÖRSZ
Jelmez: BENEDEK MARI
Kreatív munkatárs: Dés András
Dramaturg: Radnóti Zsuzsa
Ügyelő: Wiesmayer  Erik, Kuti László
Hang: Sós Márton
Világítástervező: Madarász János
Súgó: Kertes Zsuzsa
Szcenikus: Krisztiáni István
A rendező munkatársa: Várnai Ildikó
Mozgásmester: Rujsz Edit
A koreográfus munkatársa: Horkay Barnabás
Zenei munkatárs: Komlósi Zsuzsa, Gebora György

Rendező: MARTON LÁSZLÓ

Leave A Comment