Szülőfalunk, Pest

Molnár Ferencet többnyire pazar színdarabíróként és A Pál utcai fiúk atyjaként tartjuk számon, ám ez a meglehetősen sokoldalú alkotóművész nemcsak a színpad számára és a regények terén tudott maradandót alkotni. Eddig méltánytalanul figyelmen kívül hagyott újságírói és publicisztikai munkássága legalább annyira mély tartalommal bír, mint ismertebb művei. Molnár feszülten és leplezetlen kíváncsisággal figyelte környezetét, érdekelte, hogy mi történik körülötte a világban, és nem volt rest megosztani ezzel kapcsolatban gondolatait sem az újságok hasábjain.

11

Fotó: Pál Zsófia

Kétség sem fér hozzá, hogy éles szemmel, erős kritikai és megfigyelői érzékkel figyelte a korabeli Magyarországot. Ezek a sorok nemcsak azért fontosak és lehengerlőek, mert pontos képet festenek az akkori társadalmi viszonyokról és eseményekről, hanem elsősorban azért is, mert Molnár mondatai egyaránt érvényesek a saját korára, és arra a világra is, amelyben mi élünk. Súlyos kérdéseket tesz fel, a változást és a fellépést sürgeti egy olyan világban, amely sokszor a közönyösségbe fullad, és amely tulajdonképpen vak a valódi értékekre.

Molnárban az a csodálatos, hogy publicisztikái szinte egytől-egyig olyan jól megkomponáltak, mint azon művei, amelyet a színházban is láttunk, megszoktunk tőle. Kiváló érzékkel mesél a saját koráról és azokról a gondokról, amelyek foglalkoztatták. Mesél nekünk lipótvárosi disznóvágásról, a pletykák természetéről, kitűnő írói készsége ekkor sem hagyja cserben. Írásai szellemesek, átgondoltak, őszintén vallanak a korról és nem utolsó sorban szerzőjük személyiségéről is.

33

Fotó: Pál Zsófia

Ha Fesztbaum Béla csak annyit tesz, hogy felszínre hozza ezeket a többnyire nem ismert írásokat, anekdotákat, máris megérte az erőfeszítése. Fesztbaum azonban nemcsak ezek összeválogatásában jeleskedik: ő felel a szövegek, a zenei betétek és a tér finom összehangolásáért, amely együttesen teremti meg az est egyéni atmoszféráját. Így talán nem túlzás kijelenteni, hogy ez az önálló est ízig-vérig Fesztbaumé, aki nem csupán írásai felől, de zenei oldaláról is igyekszik megközelíteni Molnár esszenciáját, amellyel  érzelmi és hangulati színezettel tölti meg rendezését. Ám még ennél is fontosabb, hogy olyan gondolati szintre képes emelni az estjét, ami igazi értékrendre és minőségi művészetre épül. Ez a kép még akkor sem kiábrándító, ha az a világ, amit megvilágít, nem éppen a legideálisabb: minden történetből jut valami tanulság, valami elgondolkodtató részlet, amely a jóra buzdít, de egyáltalán nem pátosszal teli módon.

Kétségtelen, hogy nemcsak a színművésznek áll jól a múlt század hangulata és Molnár mondanivalója: keresve sem lehetett volna jobb játszóteret találni az előadáshoz, mint a Rózsavölgyi Szalon. Sok előadás esetében magától értetődő, hogy abban a környezetben jön létre, amely a legideálisabb számára, ám előadásunk esetében valóban említésre méltó, hogy a lehető legjobb környezetben lett megálmodva. A Szalon atmoszférája kiváló alapot biztosít a témának: egy olyan művészeti fellegvárról beszélünk, ami a minőségi szórakoztatásért és elgondolkodtatásért jött létre, és amely a lehető legjobb időben és módon találkozik Fesztbaum elképzelésével. Ha ez önmagában nem volna elég, egy háromfős, élő zenekar is segíti őt az előadás során: a zene, a dallamok alapvetően átkötő jellegűek, ám sok esetben sokkal nagyobb, hangulatfestő- és teremtő erővel bírnak, amely szintén Molnár világát hivatott életre kelteni. Ami azonban talán a zenénél is hangsúlyosabb, az a zenészek öröme, valódi lelkesedése az előadás és annak létrehozása iránt, ez pedig még meghatóbbá, valódibbá teszi azt, amit létrehoznak.

22

Fotó: Pál Zsófia

A „Szülőfalum, Pest” egy olyan speciális színházi est, amely nem csupán mondanivalójában dicséretre méltó, de szakmai alapjaiban, szerkezetében is precízen megalkotott. Gondosan építkező dramaturgia jellemzi, amely több fénytörésből is megvilágítja az életet: beszél a nehéz időkről, igazságtalanról, ezeknek súlyát azonban nagyszerűen ellenpontozza Molnár humorosabb írásaival. Az igazi teljesítmény mégis az, amikor ezen világ valódi és néha kegyetlen jellemét ismerve az előadás képes reménnyel hazaküldeni bennünket.

Ezek elsősorban emberi történetek, amelyeket erőteljesen hat át Molnár világlátása, valamint Fesztbaum személyisége, aki teljes mértékig képes azonosulni azzal, amit az író a világról gondolt és vallott. Talán éppen emiatt az is állítható, hogy ezek nem csupán Molnár gondolatai, hanem a színművész felettébb megható vallomása is a világról, és nem utolsó sorban Pestről: kellő érzékenységgel kezelt óda a pesti atmoszféráról, a városról, ami mellett sokszor elsikkad a figyelmünk. Fesztbaumnak kiváló érzéke van ahhoz, hogy alapvető és rendkívül fontos értékeket domborítson ki a színpadi létezése, munkája során, és ez most sincsen másképp: közlésvágya ismét egy mély alázattal átszőtt, fontos és gazdag tartalommal bíró estet hozott létre.

Az est kapcsán interjúnk is készült Fesztbaum Bélával, amely itt olvasható.

Szereplők

Szereplő: Fesztbaum Béla

Termes Rita – zenekarvezető, zongora
Farkas Izsák – hegedű
Simkó-Várnagy Mihály – cselló

Alkotók

rendező: Fesztbaum Béla

Leave A Comment