A halottember hazatér

A halottember című előadás legfőbb katalizátora a ma színpadon levő főszereplők egyik legérdekesebb személyisége. A Háy János által megfestett asszony életében kevésbé az az esemény izgalmas, hogy elveszti férjét, mint inkább az, hogy mindezt hogyan dolgozza fel, kivé-mivé válik az események hatására. Ez, attól teljesen függetlenül, hogy negatív vagy pozitív irányba tolódik a jelleme, lenyűgöző és egyben természetesen nagyon is ijesztő változás.

Mindez korántsem annyira meglepő, hiszen a gyújtópont legalább annyira embertelen, mint az út, amelyre ez a kivételes nő rálép: a háború hatására kénytelen elválni férjétől, akiről nemsokára az a hír érkezik, hogy elesett a harcmezőn. A letaglózó hír hatására a nő kegyetlen, ám nagyon is működőképes védekezési mechanizmusba menekül, tudatosan válik meg férje emlékétől, igyekszik írmagjától is megszabadulni annak érdekében, hogy életben maradhasson. Egyedül közös gyermekük bízik abban, hogy apja hamarosan hazatér. Bár a nő végig tagad, hamarosan szembesülnie kell azzal, hogy férje valóban hazatér és el kell számolnia az elmúlt időszak változásaival.

Fotó: Mészáros Csaba

Háy történetében középpontjában ez a rendkívül izgalmas pszichológiai út áll, amely során ez az asszony kegyetlen pszichés és érzelmi küzdelem során teljesen tudatosan kimetszi magából a férfi emlékét, szerelmét és érintését. Az egyedülléttel való szembesülésben talán mégis az a legborzasztóbb, amikor hamarosan rájön, hogy jól és egyre jobban érzi magát ebben a helyzetben. Minden problémát egyedül old meg, rákényszeríti magát arra a változásra, ami lassan mindent magával visz. A férje nincs többé, meghalt – minden ennek szellemében történik, a magányhoz való alkalmazkodás pedig gyorsabban zajlik, mint reméltük volna.

A nő nem csupán a dráma lapjain életre kelve elgondolkodtató személyiség: a színpadon még fájdalmasabbá válik az út, amin keresztül megy, ezt pedig elsősorban Mészáros Sárának köszönhetjük, aki keresetlen őszinteséggel meséli el nekünk az asszony történetét. Ezt a nőt az teszi különlegessé, hogy hogyan viszonyul a hiányhoz, az egyedülléthez, ám az a tette árulkodik legjobban jelleméről, amit az előadás végén annak érdekében tesz, hogy fenntartsa ezt a magányt. A körülmények áldozatává válik, nem képes elviselni, hogy férje visszatért a halálból, képtelen élő emberként kezelni őt, és viszolyogni kezd attól, hogy a halottember megérinti őt.

Fotó: Mészáros Csaba

Van valami lelki nehézség abban, hogy másfél órára összezárnak bennünket a történet tolmácsával, ennek pedig egészen egyszerű oka van: a színésznő képes olyan hangon, nyelven és közvetlenül beszélni hozzánk, hogy eszünkbe juttatja saját szőnyeg alá söpört érzelmeinket, kiélesíti fájdalmas emlékeinket, és ezáltal tükröt tart. Hamarosan ugyanolyan fontos ügyünkké válik az asszony története, mint amennyire lényeges az őt alakító színésznőnek lehet, ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy teljes átéléssel, mi több, megéléssel kelti életre a szereplőt. Ezért nevezném a történetet elsősorban monodrámának, és kevésbé komplett előadásnak. Bár a feszültség enyhítésére néha meg-megszólal a végig színen levő kar, és a férjet alakító Mucsi Zoltán is időnként feltűnik, nem kérdéses, hogy ennek a darabnak megszólalása Mészáros Sára érdeme, a teher az ő vállán nyugszik, és csak rajta múlik, milyen módon mesél róla nekünk, a közönségnek. Ezért a megindító emberi vallomásért és színművészi teljesítményéért mindenképpen érdemes meghallgatni a halottember történetét.

Szereplők

Anya: Mészáros Sára

Kislány: xxx

Férfi: Mucsi Zoltán

Kórus: Grisnik Petra, Kovács Krisztián, Molnár Gusztáv, Rozs Tamás

Alkotók

díszlettervező: Cziegler Balázs

jelmeztervező: Cselényi Nóra

dramaturg: Kiss Mónika

zeneszerző: Rozs Tamás

báb: Hoffer Károly

mozgás: Widder Kristóf

fény: Memlaur Imre

asszisztens: Hodászi Ádám

rendező: Bérczes László

Leave A Comment