Szégyenteljes irányíthatóság

Az elmúlt időszakban számos olyan színházi előadást láttam, amely azon nemes érdekből született, hogy egész egyszerűen szórakoztassa a közönségét. Kiragadja őket a mindennapokból, a nagy szürkeséget felváltsa valami más, valami izgalmasabb és könnyedebb, mint a való élet. Ezek főleg olyan darabok voltak, amelyek egy, másfél, két órára képesek voltak elterelni a figyelmet az ajtókon túl feszülő ellentétekről és gondokról, ám ahogy a tapsrend lement,  szó szerint és átvitt értelemben is véget értek. Nem hagytak örökséget ránk, rövid és felületes kezelést nyújtottak a problémáinkra, anélkül, hogy bármiféle döntési helyzetbe kényszerítettek volna, vagy elgondolkodtattak volna saját hozzáállásunkról a helyzethez. Úgy vélem, bármilyen fontos is a szórakoztatás eleme, elengedhetetlen, hogy egy másik, mélyebb rétegben felkínáljanak nekünk egy olyan értelmezési lehetőséget, amely tanulási folyamatot hordoz magában. Még egy lazán rossznak titulált előadás is több tanulsággal bír, mint azon társa, amelyikkel szemben teljesen közömbös maradok a hazafelé vezető úton.

Molnár Ferenc Egy, kettő, három című darabja az Átrium Film-Színházban ékes példája annak, hogyan fér meg egymás mellett ez a két elem. Ez elsősorban magából az anyagból gyökeredzik: Molnár világlátása és kritikai érzéke keveredik ebben a humoros és elgondolkodtató előadásban, hamar egyértelművé válik, miért olyan nagyszerű író is ő. Előszeretettel foglalkozott a hazugság jelenségével, a magánélet kaotikus jellemzőivel és eseményeivel, s noha kiváló szituációkat és történeteket vázolt fel, az egyetemes problémát szánt-szándékkal nem oldotta meg. A nagy kérdés megválaszolását és a róla való gondolkodást olvasóira, nézőire bízta.

Fotó: Dudás Ernő

Ez ebben az előadásban sem történt másképp. Molnár történetében egy bankigazgatónak szembesülnie kell azzal, hogy az amerikai iparmágnás nála vendégeskedő lánya, Lydia előzetes bejelentés nélkül feleségül ment, s babát vár egy szegény és cseppet sem kellemes taxisofőrtől. A döbbent Norrisonra vár a feladat, hogy egy óra leforgása alatt hiteles és meggyőző magas rangú tisztviselőt faragjon ebből a férfiből, mielőtt a lány szülei megérkeznének, és rájönnének a férfi valódi kilétére.

A lista hosszú, az idő pedig kevés. A bankigazgató irodáját szemléltető statikus színpadkép máris zsúfolt pályaudvarra emlékeztet, a kilincset egymásnak adogatják a szakemberek, hiszen megnyerő külsőt kell varázsolni, hajat vágatni, utazásokat szervezni, nemes apát és ezzel rangot is vásárolni, valójában egy egész életet és fényes karriert kell varázsolni úgy, hogy hihető legyen a végeredmény. A káosz hatalmas, a helyzetet pedig csak egyetlenegy ember látja át: Norrison, azaz Alföldi Róbert, aki karaktere bőrében lehengerlő dinamikával és rugalmassággal kezeli és oldja meg mind a fennálló helyzetet, mind pedig annak a férfinek ábrázolását, akinek nevében teszi ezt. Ő az, aki az előadás előre meneteléért felel, akinek lendülete és hozzáértése végül sikeresen abszolválja ezt a feladatot. Határozottan kalauzol át bennünket az általános zűrzavaron: egy vérbeli vezető, akiben kellő vehemencia és céltudatosság lakozik a probléma megoldásához, egy olyan ember, aki meg tudja vetni lábát a világban, mert tudja, hogyan működnek az emberek. Pontosan tudja azt is, kit és mikor kell hívni, a rutin pedig elsősorban onnan ered, hogy teljesen tisztában van vele, milyen kegyetlen természetű is a világ.

Ez az irányítás motívum nemcsak az ő esetében jelenik meg: a fiatal házaspár sem egyszerű kompromisszumokat köt. Lénárdt Laura alakításában Lydia is befolyásolja a nagy változáson áteső fiatal fiút, mikor éppen kétségei merülnek fel. Szerelme azonban elég erős ahhoz, hogy nemet mondjon a kérésekre. Szatory Dávid vak szerelmest játszik, aki bármire hajlandó azért, hogy családját megvédje, a legvégén pedig a lehető legtermészetesebben foglalja el a tisztviselők kényelmes és nagy emberismeretet követelő székét. Nem meglepő, hogy ebben az intrikus világban odafigyelt Norrison szavaira és ő is kitanulta a vezetői pozíció megtartásához szükséges képességek csínját-bínját.

Fotó: Puska Judit

Norrison személyében egy eltökélt embert ismerünk meg, aki pontosan tudja, milyen út vezet egy kellemetlen probléma megoldásáig. Nem egyszer jegyzi meg, mennyire büszke alkalmazottaira és áldozatos munkájukra. Ez nem csupán egy kiegészítő mondat, inkább az értelmezés valódi kulcsa: tudja, hogyan bánjon velük, kit milyen bókkal illessen, kit hogyan „olajozzon”, ahogyan ő említi. Ezek a szavak kellenek ahhoz, hogy a hatalmas gépezet működjön, hogy előre tartson és hatékony legyen. Utólag kényelmetlen csak, amikor belenézünk Molnár tükrébe és kiderül, hogy ez a „működőképes gépezet” valójában nem más, mint a gyarló emberiség, akinek csak a kellő manipulációra és szóra van szüksége ahhoz, hogy azt tegye, amire utasítják.

Znamenák István rendezése aposztrofálható egy könnyed, másfél órás szórakoztató előadásként, de ennél jóval több és érdekesebb réteggel rendelkezik a színdarab. Molnár zsenialitása az egész darabot átszövi, ez leginkább akkor válik egyértelművé, amikor Norrison legutolsó mondata elhangzik, és az egész színdarab egy teljesen új megvilágításba kerül. Csak akkor mondja ki, hogy szégyenteljesnek tartja az emberiséget befolyásolhatóságáért. Így nem csupán egy kedves, kellő intrikával és vicces poénokkal rendelkező előadást zár a függöny: Molnár rendkívül éles, pontos társadalomkritikát fogalmaz meg, ez pedig újabb értelmezési lehetőséget kínál fel nekünk, ami immáron életképesebb, mint egy egyestés vígjáték utóhatása.

Szereplők

Norrison bankigazgató: Alföldi Róbert
Antal: Szatory Dávid
Lydia: Lénárdt Laura
Titkár: Lugosi György
Kunó kisasszony: Parti Nóra
Felix: Debreczeny Csaba
Gróf Dubois-Schottenburg: Mihályfi Balázs
Dr. Pinsky: Némedi Árpád
Osso: Janicsek Péter
Ciring: Fehér Balázs Benő
Dr. Wolff: Némedi Árpád
Dr. Faber: Janicsek Péter
Schmidt: Dékány Barnabás
Colleon: Fehér Balázs Benő
Krisztián: Barna Zsombor e.h.
Parker : Dékány Barnabás
Posner kisasszony: Sipos Viktória
Petrovics kisasszony: Bánky Sára
Brasch kisasszony: Hajdú Csilla

Alkotók

Díszlet: Znamenák István
Jelmez: Cselényi Nóra
Smink: Vég Attila
Fény: Kehi Richárd
Zene: Zságer-Varga Ákos
Öltöztető: Lakatos Erika
Világítás: Nagy József / Niedetzky Dávid
Hang: Molnár Zoltán / Szabó Szilveszter
Grafika: Lakatos Péter
Munkatársak: Ari György, Ari Zsófia, Langó Ádám, Ruska Robin, Szélinger Anna
Súgó: Zsolnay Andrea
Segédrendező: Nyulassy Attila
Koproducerek: Horváth Krisztina, Király Júlia, Mátyásfalvi György, Varga Zoltán
Produkciós menedzser: Zsedényi Balázs
Produkciós vezető: Ugrai István
Rendező: Znamenák István

Leave A Comment