Szerelem szex nélkül, szex szerelem nélkül

A Pesti Színház színpadán három nő találkozik. Elsőként Adrien-t (Hegyi Barbara) ismerjük meg, hálóköntösben, kezében egy gyertyatartóval próbál ura legújabb kísérletének végére járni, és végre megérteni azt az embert, aki már régóta a párja. A dolgok ugyanis már nem olyanok, mint korábban: elvesztették egymás iránti vonzalmukat, szeretetüket azonban korántsem, így végig azon töprengenek, működőképes lehet-e egy kapcsolat szex nélkül is? Lehet-e egymás mellett maradni, ha a tűz már nem ég?

Ha ezt a felvetést kezeljük a darab központi kérdéseként, talán nem tévedünk olyan nagyot. Adrien egész végig azért küzd, hogy közel kerüljön párjához, aki azonban az intimitás hiánya miatt egyre jobban eltávolodik tőle, függetlenül attól, hogy emberileg tökéletesen ismeri és szereti társát. A szex hiánya lassan, de biztosan írja felül a többi érzést, és ebben a következő fontos hölgyszereplő sincs Adrien segítségére. Visszatér ugyanis Ariel (Péter Kata), aki egy rövid, intenzív ideig a párját boldogította, és próbálta elcsábítani. Ő egy valódi díva, aki mindenkire nagy hatást gyakorol: vonzó, fiatal, mindenki az ő kegyeit akarja megszerezni.

Ám Ariel válik a másik véglet iskolapéldájává: hiába a vonzalom, hiába a testi vágyakozás, elkerülhetetlen a kiüresedés, a pillanat elveszti varázsát, jelentését, amint másodszorra akarjuk megteremteni. Adrien férje, Andrew (Seress Zoltán) ugyanis egyszer már élhetett volna az alkalommal, hogy meghódítsa a nőt. Az erdőben lebonyolított, felettébb kényelmetlen aktus értelmét veszti. Nem életképes tehát a szerelem nélküli szex sem, az állatias ösztönök nem tartanak örökké, csupán egy vad pillanatig tartogatnak kielégülést: a harmadik nő (Bata Éva) sem találja a boldogságát, hiába fiatal, vad és élettel teli.

Fotó: Dömölky Dániel

A Szentivánéji szexkomédia sajnálatos módon nem elég jó komédia ahhoz, hogy poénjaival elüsse az anyag fent boncolgatott drámai vonását. Ez önmagában még nem jelent problémát: az interpretálás mikéntje, s ennek hangulata csak akkor válik egyértelművé, amikor a néző már a darabot figyeli. Pedig felismerhető és kellő mértékig élvezhető is Woody Allen fanyar humora, amellyel az előadás valamiért nem képes teljes jogon élni. A darab komikus tekintetben jobbára csak megmosolyogtató, jóllehet ebből a műfaji sajátosságból kellene táplálkoznia – ezért talán joggal okolható a rendezés elhibázottsága. Tragédia azonban nem történik: megmenti a darab értelmezését a drámai oldala (ami lehet, hogy még jobban is működik, érdekfeszítőbb, mintha egy „egyszerű” komédiát néztünk volna).

Fotó: Dömölky Dániel

Hogy az előadás komédiaként nehezen, döcögősen képes létezni, írható a kiforratlanság, valamint az összehangoltság teljes hiányának számlájára. Alekszandr Bargman speciális hangulatú, filmes elemekkel is bíró rendezése képtelen az elgondolásának köntösét hiteles módon ráborítani az anyagra úgy, hogy egymásba fonódva egy kerek egészet alkossanak. Számos kreatív gondolattal rendelkezik (említeném például a csónak ötletes megálmodását, a díszlet különleges hangulatát, amelyben színészeink néha őrült módra keringnek az ajtókon át), ám a rendezés nyelve a darab hátrányára válik. Bargman sok esetben érthetetlen, az előadással nehezen, vagy egyáltalán nem összekapcsolható elemekkel dolgozik, amelyek két pillanat alatt kibillentenek a történet hangulatából.

Az ilyen problémák főleg akkor fajsúlyosak, amikor egy olyan színpad, társulat, alapanyag marad kihasználatlanul, amely együttes erővel képes lenne egy életerős előadás megteremtésére. Szerencsére ez nem lehetetleníti el teljesen az eszköztárt: Hegyi Barbara például egyedülálló módon teszi magáévá Adrien szerepét, hozzáértő érzékenységgel gyúrja szimpatikus, de esendő emberré karakterét, aki a házasságát próbálja megmenteni. Péter Kata szintén remek érzékkel fogja meg és prezentálja Ariel lényének lényegét, a vonzó dámát, aki határozottnak tűnik, ám az ő gyarlósága sem marad kendőzetlenül. Kern András az egyetlen, aki sok más darabban és látott tapasztalt szerepformálását adja elő ismételten – s bár karakterének jól áll -, nem bizonyítja a színész sokszínűségét.

Fotó: Dömölky Dániel

A darab kellő érzékkel lavírozik az emberi érzések, szerelmek és megcsalatások aknamezején, ennek eredményeképpen pedig érdemi üzenetet képes felmutatni közönségének, ezt pedig a rendezés problematikája sem képes felülírni. Woody Allen három párt sorakoztat fel egymás mellett, akik nem restek a másik partnerére szemet vetni, továbbnyújtózkodni az elérni kívánt szerelem és boldogság irányába, ami egy régi csábítás, át nem gondolt házasság képében manifesztálódik. Nézőpontjukból érdekesen értelmezhető a szerelem és a szex vélt vagy valós kapcsolata, a téma ilyen módon való boncolgatása eléri a kitűzött célt: gondolatébresztővé teszi magát a színdarabot is, ezzel pedig a színház egyik legfontosabb célját teljesíti be.

Szereplők

Andrew Seress Zoltán
Adrien Hegyi Barbara
Leopold Kern András
Ariel Péter Kata
Maxwell Telekes Péter
Dulcy Bata Éva
További szereplők Réti Nóra e.h.
Bach Zsófi e.h.
Benkő Bence Dániel
Bergendi Áron

Alkotók

Ügyelő: RÖTHLER BALÁZS
Súgó: ZSOLNAY ANDREA
Rendezőasszisztens: CSIZMADIA IZABELLA
Dramaturg-konzultáns: FABACSOVICS LILI
Világítás: CSONTOS BALÁZS
Szcenikus: KRISZTIÁNI ISTVÁN
Zenei vezető: MESTER DÁVID
Mozgás: BRACKÓ CSILLA
Díszlet: ANVAR GUMAROV
Jelmez: PUSZTAI JUDIT
Dramaturg: PERCZEL ENIKŐ
A rendező munkatársa: SZABÓ G. LÁSZLÓ

Rendező: ALEKSZANDR BARGMAN

Leave A Comment