A színház szolgálatában

Sok olyan üggyel találkozom, amelyet szívesen támogatok célkitűzése és elhivatottsága okán. Az egyik legnemesebb a szakmán belül, amikor mélyebb rétegeket hoznak felszínre és közelebb hozzák a nézőhöz a színházi eseményt, aki ezt követően árnyaltabban és összetettebben tud gondolkodni egy színházi darab mibenlétéről és a mögötte húzódó óriási munkáról. Ha pedig a gondolkodásra serkentően hat egy akció, az mindenképpen sikeresnek ítélhető.

A Trégerek közt programsorozat az ehhez hasonló kezdeményezések csoportjába tartozik.  A vállalkozás lényege, hogy havonta egy jó hangulatú beszélgetés keretében kerül sor egy színházi „háttérmunka” bemutatására, miközben a szakma képviselői és meghívott színészek folytatnak érdekfeszítő beszélgetést az adott hivatásról. Előkerülnek kedves történetek, vicces és elgondolkodtató anekdoták, amelyek fő érdeme, hogy nem csupán szakmai, de emberi minőségükben is – jóllehet szinte egyáltalán nem tudatos – vallanak magukról a művészek. Ha a közelebb-hozás aktusát emelem ki legfontosabb elemként a programmal kapcsolatban, talán nem tévedek akkorát. Egy darab utáni beszélgetés az éppen látott előadás megértését is segítheti, ez pedig ebben az esetben sem történik másképpen, noha itt elsősorban egy emberi hivatásba veszünk górcső alá. A legutolsó előadás például a súgó feladatkörét tárgyalta Fodor Marianna, Simon Kornél és Rudolf Péter részvételével.

Talán könnyűnek tűnik a súgó feladata, az igazság azonban ennél jóval komplexebb, ugyanis ahogy minden más színházi munka, úgy a súgó esetében is egy felelősségteljes és nagy precizitást igénylő hivatásról beszélhetünk, amelyhez nem csupán szakmai öntudat és hozzáértés szükségeltetik. A beszélgetés legnagyobb tanulsága számomra talán az volt, hogy ez a munka sem elsősorban szakmai alapokon, hanem emberi hozzáálláson, nyitottságon és tolerancián alapul. Elengedhetetlen a közös és hasznos gondolkodás, színházi létezés, rengeteg türelem és nem utolsó sorban empátia, amely természetesen minden, emberekkel való közös munkában fellelhető. Fodor Marianna szerint fontos, hogy ismerjük a velünk dolgozó színészeket, ismerjük rezdüléseiket, tudjuk, hogy mit gondolnak, szavak nélkül is.

A többség valószínűleg azt gondolná, hogy a szövegkönyv ismeretén túl nem igényel sok erőfeszítést ez a munka, ám ez az állítás sem igaz. A szöveg rendkívül mély ismerete, az időzítés mértéke, a színészek ismerete, a súgás technikája és természetesen a precizitás is szükséges a munka végzéséhez. Mint minden háttérmunkás, így a súgó pozíciója is nagy felelősséggel terhelt, nagy koncentrációt igényel, minden idegszálával a darabra és a színészek mozzanataira kell koncentrálnia, hiszen sosem tudhatja, mikor „üt be a krach”, mikor jön el a pillanat, amikor szükség van a segítségére.

Egy színdarab létrejöttének és estéről estére történő megszületésének fontos fogaskereke a súgó, akit állandó jelenléte és emberi hozzáállása tesz fontos színházi háttérmunkássá. Emiatt válik egyértelművé számomra, hogy miért kedvezőtlen a háttérmunkás elnevezés, hiszen bár a nézők nem láthatják, munkája nélkül nem lenne kerek a színházi élmény és maga a színdarab sem. Ezért tartom fontos kezdeményezésnek a Trégerek közt stábjának és meghívott előadóinak munkáját, hiszen a közbeszéd tárgyává tesznek és közelebb hoznak olyan színházi szakmákat, amelyek alapjaiban határozzák meg a színházi élményt, és akik nélkül nem születhetne meg az, amit ma színháznak hívunk.

Legközelebb a fodrászok és öltöztetők munkakörét ismerhetjük meg a program keretén belül, május 30-án, 16 órakor a Katona József Színház Sufnijában.

Alkotók

Beszélgetők: Fodor Marianna, Rudolf Péter és Simon Kornél
Szervezik: Antal-Bacsó Borbála, Doma Petra, Szélinger Anna, Vajdai Veronika, Valkai Andrea
Leave A Comment